#Prológus

Kedves Naplóm! (2014. szeptember 2.)

Ma történt pontosan 1 éve, hogy megismertem Őt. A számomra tökéletesnek tűnő fiút. Anyunak igaza volt, hogy az egyetem jó buli, de Ő nem egyetemista. Kíváncsi vagy a történetemre? Akkor szívesen elmesélem.

*Visszatekintés 2013. augusztus 17.*

Ez is ugyan olyan napnak indult, mint a többi, csak most összepakolt bőröndökkel várom, hogy induljunk a reptérre és elhagyjam gyökereimet és egyetemre menjek. Fuhuuuuuuj! Annyi vigasztal az egészben, hogy jön velem a legjobb barátnőm Jade, meg hogy ilyen fényképész-író szakra vagy mi faszra megyek, de szerintem ez valami művészeti szak, de drága Jádém közgázra megy. Nem is értem azt a sok hülye matekot! Örülök, hogy a gimibe túl éltem. 

-Kicsim!-szólt rám mérgesen anyu, mert kb 3szor szólt már, de NEM AKAROK MENNI!-Raquel Lewis! Most azonnal gyere, mert ha felmegyek nem lesz jó vége! 

Sóhajtottam, megfogtam a gitárom és a deszkám, a kocogtam le a lépcsőn. 

-Itt vagyok-dünnyögtem. Anya csípőre tett kézzel állt és az órájára mutatott.

-3 óra van! Négykor megy a gépetek!!-rivallt rám. Védekezés képen feltartottam a kezem és elindultam kifelé egy bőrönddel a kezemben. Jade már ott várt rám fázva. 

***

Fél óra múlva odaértünk a reptérre. Annyira hiányzik apu, hogy az elmondhatatlan. Tavaly egy autóbalesetben halt meg. A cuccainkat leadtuk és könnyes búcsút vettünk a családunktól, utána beszálltunk a gépbe. Fél órán belül fel is szállt. A fülembe bedugtam a fülesem és bekapcsoltam az Over Againgt a One Directiontől. A könnyeim kezdtek kibugyogni a szememből, hogy visszagondoltam az ex barátomra. Valaki nagyot rúgott a székembe. Letöröltem a könnyeim és az egyik fülest kihúztam a fülemből. Hátrafordultam a kedves "úriemberekhez".

-Léci ne rugdosd a székem-mosolyogtam kedvesen a szőke fiúra. Elmosolyodott és bólintott.

-Nem akarok beleszólni, de te valami punk-rock koncertre mész ilyen elfolyt szemfestékkel vagy sírtál az Over Againon?-mosolygott és kicsit előre hajolt.

-Honnan tudod, hogy azt hallgattam?-ámultam, és előszedtem egy zsepit a zsebemből, s megtöröltem a szemem.

-Ömmm...annak az ütemét "doboltad" a körmöddel?-kérdezett vissza, még beszélgettünk és utána mindenki visszatért az eredeti tevékenységéhez.

*Visszatekintés vége*

 Így ismertem meg őt, de erre még nem jöttem rá...